Akaratlanul is tenni

Másnap persze kiengedtek a hófehérre festett épületből . Haza felé vettem az irányt rögtön , de valami csalogatót a patak könyékére ... Valami megmagyarázhatatlan vágy . Oda nem figyelve elindultam ,kezemet zsebeim rejtésébe dugtam és az mp4 lejátszom hallgattam ... a dallamok megérintettek , az ősz színeit magukra vállalt fák alatt lassan ballagtam , néhány ember járta a sétáló utcát . Idősebbek madarakat etettek , míg a fiatalok fogócskáztak ... boldogság , ez volt azaz érzés amit 5 éves koromban nem éreztem többet ,csak a könnyek és a magány maradt ami lassan felemésztett .Néztem az emberek nyüzsgését , mint egy hangya boly úgy sürögtek-forogtak . Elkanyarodtam egy ösvényre ami a patakhoz vezetett , itt visszafogottabb volt az élet . Csak a bogarak mocorgása , csak a szél játéka törte meg az erdő csendjét . Kivettem a fülhallgatót és eltettem . Hallgattam ahogy messziről csobog a patak , milyen megnyugtató volt egy kicsit elbújni a város elöl . Lábam alatt meg-meg zörrentek a levelek . Hirtelen furulya szót hallottam , de mivel elfantáziáltam azt hittem hogy még mindig zenét hallgatok . Táncra perdültem , pedig nem vagyok a parkett ördöge de mégis elkezdtem pörögni . 1 évet balettoztam , majd abba hagytam ... mintha a hattyúk tavát kezdtem volna játszani. Letértem az útról , mámorom egy kő és lábam találkozása törte meg.
- Áú - felálltam és gondolkodás nélkül elindultam a hang irányába . Az ösvény környékéről jött a hang , az ösvény mellet sok tisztás van . Ágas-boglyas bozóton verekedtem át magam és megtaláltam a hang forrását . Egy nénike furulyázott a tisztás közepén ,ücsörgött magában mint a jó gyerek. Csak sok állat játszott körülötte , nem zavartatták magukat , sőt , szinte már táncoltak a zenére . Volt ott pár "Disco Patkány" olyan vicces gondolat volt hogy felborultam a nevetés vissza tartása közben . Minden szempár rám szegezödött csak az anyóka játszott tovább . Csak akkor állt meg amikor az utolsó őz is elugrált onnan . Kezdhettem rettegni , felálltam és oda mentem:
-Elnézést - néma csönd- Nem volt szándékos ... - Pedig milyen szép kis ének volt - Eltudná újra játszani ?
A néni egy szó nélkül elkezdte játszani újra. Szép dal volt , az állatok újra megjelentek én pedig elmentem . A hang végig követett az útam . Megérkeztem a patakhoz és a dallam elhallgatott . Bekapcsoltam újra az mp4-em . "Breaking The Habbit , Linkin Park" olvastam az éppen játszott számot . Újra feltekintettem a csobogó vízre és azon gondolkodtam miért jöttem ide , nem volt célom csak hívott valami , ami nem létezik . Unalmamban leültem egy fa alá . Hallgattam a számot:
I'll paint it on the walls
'Cause I'm the one at fault
I'll never fight again
And this is how it ends

Értettem minden egyes mondatát a dalnak . Részben a harcról énekeltek benne . Milyen költői ... itt ülök a csöndes szép környezetben és mégis ezt hallgatom . Átváltottam másik számra : Nobody's Home , Avril Lavinge . Ez jobban illik ide , de megrezzent a telefonom és mit tudtam tenni :
- Hy
- Szia hol vagy ?
- Nem ott az biztos.
- Mi bajod ?
-Semmi ...
Fogtam a cuccom és nagy duzzgva haza indultam , elhaladtam a furulya szó mellet , majd az idösek nevetgélésétöl távolodtam és útána végig mentem a koszos utcán egészen hazáig. Semmi humorom nem volt megtenni , de ma eleve olyan dolgokat teszek amiket nem is akarok úgyhogy ez már nem lep meg. Berontottam a házba , az ajtó nagyott zörrent mikor találkozott a falal , nagy húzatot csaptam.
- 'Napot .
Felmentem ...

...Tudni és elveszíteni...

Átléptem a nagy ajtón ... behunytam a szemem , nagy zaj volt .... kocsik , emberek , állatok . Kinyitottam a szemem , egy utcán találtam magam ... mindent szürkeség fedett , az emberek is szürkék voltak ... mint egy régi filmben , utáltam ezt a környezetet . Elindultam az utcán , egy kirakatnak az ablaknál felkaptam a fejem , ránéztem a tükörképemre szürke voltam ... de a szemem szivárványos volt . Játszott benne a szín világ. Hirtelen a túloldalon láttam meg egy fiút ... aki
- Sasuke ? - igen ő volt az ... éj fekete szem ... egy utca választott el tőle . Átrohantam az úttesten , az utolsó emlékem egy nagy villanás volt majd azt éreztem hogy vetődők .... valaki fog , meleg testével repülök , majd egy nagy puffanással földet értünk és elájultam . Arra ébredtem hogy gurul egy deszka ... gyorsan föl huppantam . Meglepődtem , egy deszkás parkban ébredtem , szürke volt úgyszintén minden . Sasuke ült mellettem , megakartam kérdezni mi történt amikor közbe vágott .

- Át akartál rohanni a túloldalra , egy kocsi majdnem elgázolt de ellöktelek és belerepültünk a pocsolyába .

- é-értem ... - egy kicsit megilletődtem , bár elég sok időt töltöttünk együtt ahhoz hogy ismerjen ...

- Hol is vagyok ? - vakartam meg a fejem , fájt . Az ütést is érzem még .

- A mennyországban - Körül néztem ,először hülyeségnek tűnt ... mivel minden olyan volt mint máshol... csak hogy mindenki a "régi film" stílust követi . Mindig is úgy képzeltem hogy egy nagy fehér táj az egész ... de ez inkább pokolnak tűnt .
- Érdekes hely ... biztos hogy nem a pokol ?- néztem rá kérdően .

- Nem , ez a mennyország - ekkor egy kicsit jobban megnéztem a környéket ... sehol egy grafiti , minden szimmetrikus és szép volt . A levegő friss volt , fújt ... nem volt erős , kellemes volt

- Hiányzol - néztem le a földre , erre ő átölelt ... hiányzott ez az érzés 

-Te is - ezen a két szón könnybe lábadt a szemem . Lehulltak , még láttam őket zuhanni amikor hirtelen üveggolyóvá váltak ...  ezen annyira boldog lettem hogy elálltak a könnyeim gyorsan folyó patakjai . Már nem ölelt tovább , újra csak ültünk ...

- Mond meg Sakurának hogy vele is jó volt ... 

- Megmondom -elmosolyodtam , azok a szemek : üresek mégis nekem annyit mondanak és mégse tudtam rájuk vigyázni 

- És én hogy kerülök ide ? 

- Én hoztalak ide ... mert szeretlek . De nem tarthatlak itt örökre . - erőltettem egy gyenge mosolyt az arcomra de a fájdalom amit akkor érzetem , nem bírta azt a kis mosolyt se . Felnéztem , láttam a napot , fehér volt ... 

- És most mi történik odalent ? 

- Megnézzük ? - megfogta a kezem és egy nagy kupolás házba vezetett ... hatalmas kerek aula volt . A közepén egy teleport féleség ... nagy világító lapos kör ... a falakon rózsa futott végig . Oda vezetett a kapuhoz ... beléptünk . Újra az én világomba voltunk lebegtünk , nem vett észre senki . Egy kórteremben voltunk ... a gépek fülsüketítően sípoltak az orvosok ordibáltak 

- EKG-t gyorsan leáll a szíve ! - de nem használt , nem értettem semmit . Sasuke csak állt csöndeben , közelebb mentem a műtő asztalhoz ... egy perc levegő nélkül telt el . Én feküdtem ott . Vissza néztem a fiúra ... megint sírtam ... kirepültem a folyosóra . Nao és Sakura sírtak egymás vállán , összeszorult a szívem . Hangosan sírtak , szinte ordítottak . Éreztem ... fájdalom . Vissza mentem a terembe ahol Sasuke csak bambult . Megfogtam és vissza mentünk a nagy terembe . 

- Vissza kell mennem - megöleltem ... vagy én vagy ő ... az élet nekem többet ér. De ha szerelmem utoljára láthatom . Egy hajtincset csippentettem le és a kezébe adtam ..

- Sasuke ... én is szeretlek , és megesküdöm hogy szeretni foglak a síron túl is - kis mosolyt csaltam arcára , ő pedig az enyémre és egy csókot nyomott ajkaimra . Majd megbökte a homlokom és elbúcsúzott és én a műtőben ébredtem újra . Felültem és elüldöztem a kábaságot ... majd hallottam hogy nyílt az ajtó , oda fordítottam a fejem . Nao és Sakura nézet rám ... Nao hozzám futott és átkarolta a nyakam , én csak mosolyogtam . Sakura is sírt , de nem a szomorúságtól . Benyúltam a zsebembe ... valami volt benne 

- egy üveggolyó ? - lepödtem meg . Viszont értettem . Kínéztem az ablakon "Ha az életet egy színes szemmel szemléled , mindenn a szebb oldalát mutatja"

Végső megálló 

  

Megszűnt minden fájdalom ami szívemet érintette , csak bársonyos bőre kellemes illatát éreztem . Elhallgat beszéd , megszökik a madár szó. Majd felébredek ebből a gyönyörű pillanatból . Megint  a fehér semmiben vagyok de most mégis ... az én ruhám van rajtam . Zsebében a kunai ,bekerítenek az illatok : fahéj és vanília . Egy kicsit úgy éreztem magam mint egy joghurtban .Előkaptam fegyverem "nem fogok várni rád" mondtam magamba , és elkezdtem futni . Beértem a sötétségbe . A ninja megint ott volt , de ...megváltozott ... Zöld szalaggal volt a haja össze fogva , egy Anbu felszerelés volt rajta , és a szeme ... zöld volt és kivehető volt rajta a szeretet fénye . Neki is egy kunai volt a kezében , de nem akart támadni , a maszkja miatt nem láttam arcát . Nagyon ismerős volt . Hiába nem akart támadni , eldöntöttem hogy megtudom mit akar . Tehát neki rohantam , elugrott a támadás elöl . Majd rúgtam , amit a két kezével elvédett . Eldobtam felé a kunait . Elhárította , viszont nem vette észre hogy pont a kés mögött futottam egy vonalban , így sikerült meglepetés szerűen gyomorszájon vágnom . Röpült egy métert majd felállt . Az ütés helyét fogta , látta hogy nem játszadozok . Ő is nekem támadt , de nem láttam rajta azt hogy megakar ölni , csak megjátszotta . Én viszont megpróbáltam  a "Jég holló" technikát alkalmazni . Sikerült , ott volt a holló .  Felrepült és megsorozta az ellenséges ninját , jég szilánkokkal. Kitért előlük . Majd a Tűz falat alkalmazta . Véget akartam vetni ennek , átfutottam a falon . Nem lett nagy bajom, de egy kicsit izzót a testem . Az utolsó ütő kártyám is bedobtam : Jég béklyó . Kéz jeleket formáltam , de nem vejeztem be a sorozatot . Az utolsó jelet a megfelelő időben kell alkalmaznom . Tehát neki rohantam és elkezdtem körülötte futni . Ő csak állt és várt . Mikor a háta mögé értem egy árnyék klón jutsut bevetettem én eltűntem , a hasonmásom pedig kiált vele harcolni . Csak ütött és vágott . Ekkor elő ugrottam ,

  aktiváltam az utolsó jelet is . Nem mozdult csak meglepődötten  nézett , sikerült . A kunaimmal levágtam a maszkját , lassan földre hullott és : 

- Na...Nao ? - Tágult ki pupillám , éreztem hogy izzadok . Nem értettem semmit . Ekkor megfogtam földig érő haját és levágtam ... Majd a coffbol rózsa lett . Visszanéztem rá . Lassan kezdett eltünni . Ő maga rózsa szirom lett .Majd valami nagy fényeségget láttam , egy ajtó volt . Valami hívott , éreztem hogy be kell mennem ...de vajon ez az álom vége ? ...

Egy Ismerös érzés

                                                        Egy Ismerős Érzés


Nem vártam boldog reggelt mivel tudtam hogy a ninja rémiszteni fog . De akkor is haza értem nagy nehezen . Felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és behúztam a sötétítőt , most viszont a párnám alatt egy Kunaival aludtam el ... a ninja miatt . Újra azt álmodtam : A fehér semmi , viszont most farmerben voltam és annak zsebében egy kunai várakozott hogy használjam  , az árny , sötétedés ... És újra ott volt a ninja , nyúltam a kunaimért de az árny kivette a zsebemből . Megint csak védekeztem , és akkor megint eltalált és lehunytam a szemem . Madár csicsergett , nem tudtam mi történt de ahogy meghallottam a hangot felpattantam . Még mindig sötét volt , oda fordultam az órámhoz , 05:00 volt 
- Rohadék - Bele vertem egyet a párnámba , de nem éreztem semmi keményet - Mi , hol van  ? - Eltűnt a kunaim , párnám alatt nem volt .Se az ágy környékén .Na mindegy , Szentségeltem egy darabig majd elhúztam a függönyt . Még aludt a város ... gyönyörű volt a vörös rónaság . Nem volt kedvem vissza feküdni , tehát lementem . Ittam egy bögre kávét , előttem volt egy kockás lap , gondoltam rajzolgatok ... ki is alakult valami kép . Egy fekvő férfi , a kismadár aki megmentett szörnyű álmomtól és még pár marhaság . Felmentem .Reggeli forró zuhany , ez kell nekem . Érezni a cseresznye illatú édes fürdő krémemnek ... meg törölköztem majd belenéztem a tükörbe , milyen rég volt ...  akkor még nem volt üveges a szemem , szépen csillogott benne a szeretet fénye , boldog , szeleburdi kislány voltam ... de szüleim halála után , ellöktem magamtól az embereket .
- He ... régvolt - csak vágtam egy gúny mosolyt és felöltöztem : a szürke farmerom és a kedvenc pulcsimat , ez volt az utolsó ajándékom tőlük . Fekete színű csuklyás . Leültem az ablakom elé , bámultam ki az utcára... a város már ébredezett . Ekkor fel jött a nap vörös tányérja , a hold pedig eltűnt a horizontról . Minden gyönyörű volt : a harmat táncot járt a zöldellő pázsiton , a házak gyönyörűen festettek . A zsebemből kivettem a kockás lapot , repülőt hajtottam belőle , majd kidobtam az ablakon . Messze repült , végül elvesztettem , nem tudtam követni irányát. Meg csörrent a telefonom ,sms-em jött Sakurátol : " Ma a pályán edzés 06:30-kor , NE KÉSS !!!" . Dühösen neki vágtam a falnak a telefonom . Már amióta egy csapatban vagyunk parancsolni akar . Felkaptam a táskám és elindultam , de nem a pályára , hanem a közeli folyóhoz : neki dőltem a korlátnak és figyeltem a tükör képem . Szomorúan,  magányosan , egyedül ... mégis jól éreztem magam  . Hallgattam a valami dallamot , a közelben egy furulyás játszott , kristály tisztán hallottam  , behunytam a szemem . Valaki a kezét a vállamra tette , én annyira belemerültem a dalba hogy beleugrottam a jég hideg vízbe . Fel úsztam a felszínre
- Melyik állat ijesztett rám ?! - Ordítottam rá ... Naora és Sakurára . Sakura csak állt , szemöldöke felolt vonva , Nao viszont  csípőre tett kézzel állt a parton . Én elfordítottam a fejem és csücsörítettem . November felé elég hideg a víz , tehát nem cicóztam , kiúsztam a partra  : nem érdekelt ha leakart tolni . Felértem és kezdte is :
- Mit képzelsz magadról ?! Tudod nem így szeretném letudni a dolgot , de ha ez jobban tetszik , lehetek kemény is ! Nem szeretem ha semmibe vesznek , én megpróbáltam -  és csak mondta , mondta . Én meg már annyira untam hogy csak bedugtam a fülembe az mp4 lejátszom , szerencsére nem esett semmi baja . De a kedves "oktató" elővett egy kunait és elvágta a zsinórt , ekkor viszont kitört a háború :
- Héé , meg vagy örülve ?! - kérdeztem , úgy hogy majdnem az egész utca hallotta .
- Ezt én is kérdezhetem , hogy vagy képes átnézni csak így rajtam ? - kiabálta
- Így , nem érdekel az üres dumád ! - most már én is kiabáltam
- Hát pedig így megtanulod hogy az élet nem egy játék ahol azt teszel amit akarsz! 
- Az én világomban igen és senki nem hívott úgyhogy el is tűnhetsz - elegem volt ezért elfutottam persze nem hagyta annyiban . Még előtte beértem és magamra zártam az ajtót . Végre egyedül nem tudtak bejönni .
- Sakura menj haza, én beszélek vele - fordult Nao Sakurához .
-Rendben - és elment . Nao kifújta a levegőt és csöndben mondott valamit .
- Miért akarsz ellökni ? - Hallottam ahogy könnyeivel küzd . 
- Mert ... félek hogy - De itt elcsuklott a hangom , nem volt tovább nekidőlve az ajtónak lecsúsztam a földre . Kezembe temettem arcom .
- Elveszitesz ?- fejezte be , és ő is lecsuszott . Egy kicsit elemeltem fejem és az ajtó felé forditottam . Folytatta - Deidara és Sasori ölte meg ... - nem fejezte be , de értettem ... már ő is sírt , viszont nem az ajtónak támaszkodott . Résre nyitottam az atót .  Sírt , arcát eltakarta csillogó , ezüstös haja . Legúgoltam és megöleltem . Elmúlt minden fájdalom , csak az a szerető ölelés emléke maradt emléknek napombol ...

Visszatérő rémálmok

Nem tudom meddig feküdt a kezemben , de a sírás álomba nyomott. Álmodtam...nem emlékszem sokra csak képekre :

A hatalmas semmiben álltam , fehér volt minden mint a havas karácsony . Ahogy végig tapogattam magamon rájöttem hogy nem a ruhámba vagyok : egy fehér miniszoknya volt rajtam , körülbelül a combom közepéig ért , feszült de mégsem szorított . Furán éreztem magam mivel a hajam nem a megszokott két copfban lógott , hanem ki volt engedve , ami meglehetősen zavart . Egy ideig csak álltam és bámészkodtam . Majd mintha valaki megfogott volna és vitt volna az ölében , de senki nem tartott a kezében, orromat megcsapta a jácint és kamilla illat keveréke . Jól éreztem magam . Nem voltak korlátok , elengedtem magam , átadtam magam rejtélyes hordozómnak. Nem éreztem ilyet világ életemben .De ahogy vitt az "alak" egyre sötétebb lett és aggódtam .  Elkezdtem kapálózni de nem engedett , mentünk vagy fél percet és végül beértünk a teljes sötétségbe ,elmúltak a fények, illatok . Óvatosan lefektetett , felültem és körbe néztem semmi különleges nem volt : csak a fekete vakság .Hirtelen egy nagy vakító gömb volt a fejem felett  a hold volt az .  Ekkor egy ninja állót  elő : ezüstös haja a földet verte  , egy lila szalaggal volt megkötve a haja végénél .Egy rövid szabású Yukita volt rajta , az ujja volt  vagy egy méter , fekete egybe részes ruha alap volt alatta , fa papucs volt rajta , a bal combján egy fásli volt , a jobb lábán egy sárkány futott felfele . Az arcát eltakarta a ruha alap . Egy Damil volt a kezéhez kötve , azon shurikenek és kunaik lógtak . Mesésen szép volt , de mégis féltem tőle . Ekkor megrántotta a kezét és a Kunaik felém röpültek , szaltóztam egyet , hátra nyúltam az enyémért a far zsebembe de mivel a fehér szoknya volt rajtam védekezni tudtam csak . Pár perc múlva már nem álltam nagyon a lábamon , de nem voltam sebes . Ekkor megint röpültek a Kunaik , az eggyik megvágta az arcom . És a ninja eltűnt .

Legközelebb a szobámban ébredtem fel , minden ugyan úgy volt mint ahogy hagytam . Csak egy papír fecni hevert az asztalon , ez állt benne : Temetés 17:10 .

Minden eszembe jutott olvasás közben . Sírva gondoltam vissza utolsó édes csókjára   

                                                         Elindultam a temetésre , út közben elgondolkodtam : ki lesz az új társ , és ki lehetett az a ninja ?
77 szál rózsa sírján , 100 könnycsepp nyugosztalja hát , kedves ember , nemes lélek , nyugtassa édes egyetlenem. Ezt az eseményt eső követte , de mégis mindenki rendületlenül állt , emlékére eme embernek .
Eközben , egy fekete esernyő alatt  , egy lány lépte át Konoha határát . Ezüst frufruja alatt egy mosoly kerekedett . 
Temetés után Kakashi-sensei gyűlést hirdetett , egy kicsit se izgatott hogy ki lesz , a temetés elvette kedvemet . Valamit motyogott magának , forgatta a tollát és figyelte az ajtót . Érdekes látvány volt , magam elé bámultam körbe néztem a nagy teremben ami kongott a szomorú csöndtől ... a bal oldalamon ült Sakura , viszont a jobbam üres volt , és ez bosszantott . Ekkor nagy sóhajtás törte meg a termet .
- Lányok ... a baleset után lefokoztak , hogy genineket tanítsak - Tágra nyíltak a szemeim , "lefokozni , és kit kapunk ... ez nem lehet új mester és csapattársat kapunk?" gondoltam , persze Kakashi folytatta - Persze , azt is mondta Tsunade-sama hogy néhány veszélyes küldetésre elkísérhetlek bennetek , de .... nem én felelek értetek , nos és az új tag is itt van ... Kérlek gyere be! - Nem hallottam mást , csak az egyre gyorsabb szív dobbanásim ... nyílt az ajtó és egy 19 körüli ezüst hajú lány jött be , fehér térdig érő kabátja volt párosítva egy térd alá érő barna csizmával , egy koptatott farmer volt rajta , be volt tűrve a csizmába a gatyája . Zöld szeme volt , hasonló volt Sakuráéhoz , de egy kicsit sötétebb volt , mégis sokkal több szeretet és melegség áradt belőle .
- Konichiwa - szólt a lány , és meghajolt : kecses volt és illedelmes "klassz , még egy Sakura" és elnéztem balra , Sakura viszonozta a mosolyt , aztán egy kicsit vissza vett a mosolyból , visszanéztem ... a lány sejtően mosolygott , én csak bambultam tovább , majd lekaptam a tekintetem , visszanéztem az üres székre ,majd Kakashi-senseiére , hiányozni fog . A lány folytatta
- Nao Yasui vagyok , 19 éves vagyok , örülök hogy megismerhetlek bennetek - mosolygott lágyan - Na várjál ... - váltottam komolyra , szegényre nagyon ráijeszthettem , mivel lefagyott a mosoly az arcáról - és ki lesz a mesterünk ?- vontam kérdőre ... meg is jött a válasz  Kakashitol 
-Nao lesz az - Sakurával ledöbbentünk , én nem mutattam ki de belül ordíthattam volna " hogy engedhetik , hisz csak Chuninn" - Nos ez a helyed mától - Kakashi kiment , szinte húzta magát - Viszlát lányok .
Nao leült és bemutatkoztunk ... látta rajtam hogy mit szólok az egészhez . Sakura az ismerkedés után elment elintézni pár dolgot ... mi ott maradtunk a teremben . Nagyon elszomorítottam hogy nem fogadtam el , de mit tehet egy ember aki csak a végén jön rá hogy elötte volt élete szerelme , és elveszíti .
- Sajnálom Sasukét , de nem az én hibám - próbált észhez téríteni , de én még mindig a plafont bámultam - Meg próbálhatnál kedvelni .
- Eredménye nem lesz - Felálltam és kimentem a nagy , fehérre festett teremből . Még utoljára vissza néztem , de nem volt több kérdés ... 

 

Folytatás

 Váratlan visszalépés 

Másnap boldogabban vettem kezembe naplóm , rózsa vázában , még érezhető volt kellemes illata . De akkor is rosszul éreztem magam , éreztem hogy figyel , és mégis hogyan tudta feltörni könyvem ? És hogyan jutott be a szobámba ?Ez az eset nem hagyott nyugodni . A szoba csendjét megtörte órám sipító jelzés , most viszont a falnak vetődve hallgatott el. Határozottan is tudtam , ezt nem hagyhatom annyiban , így hát gyorsan firkantottam a naplómba és elrejtettem . Bezártam a lakás minden szegletét és elindultam . Elhaladtam a nagy , fehér épület előtt , a hideg rázott ... szedtem lábam szaporán nehogy észre vegyenek hogy nem órán vagyok . A reggeli harmat itt-ott még meglátszott a füvön , harangoztak a templomban . A templom mellet volt a temető , utána a könyvtár ... oda tartottam .  Át vágtam a sírok közt , úgy gyorsabb az út. Holló szált fejem felett , babonás vagyok ezért inkább futottam. Megérkeztem , kifújtam a levegőt , fejemre húztam  csuklyám. Pechemre a könyvtáros németet tanít , de vállaltam a kockázatot . Bementem , minden szempár rám szegeződött , de nem törődve a Misztikus részlegre mentem . Abból a helyiségből pedig nyílt a Városi Legendák részlege . Felkutattam az "U" mint Uciha , legendákat és leültem . Ezt a cikket találtam :

1993 okt. 10. Szörnyű merénylet tört ki az Uciha klánban .Itachi Uciha megölte családját csak öccsét, 

Sasuke Ucihát hagyta életben . Rejtélyes okokból . Itachi tette után csatlakozott az Akatsuki néven számon tartott bűnöző ninjákhoz. Az indok amiért Itachi megölte klánját : Csak ezen az úton szerezhető meg a Mangekyo Sharingan : ha megölöd a legjobb barátod.

Ezen a ponton nem voltam képes tovább olvasni . Egy villám gyors mozdulattal becsuktam a könyvet és vissza tettem a helyére .Erről Sasuke soha nem beszélt , pedig a csapat társam , de azért Sakura is szólhatott volna . De már úgy is tudom , csöndben próbáltam távozni , már az ajtónál voltam nyomtam volna a kilincset amikor :
-Úgy mindent vissza tettél ... Zoe - csengett a nevemtől a terem , pedig épp hogy suttogta . Éreztem hogy izzadok , már remegtem amikor újabb hang hallatszott .

- Hát persze Kurenai-sama - Ismerős volt a hang , a terem másik végéből jött . Még ahhoz se volt erőm hogy megforduljak , de amikor hallottam hogy közeledik...újra fagyos volt a testem és ellazultam és megfordultam , és a személyhez vágtam egy flegma mosolyt , rózsaszín haján táncoltak a nap sugarak . Majd mindketten kimentünk az épületből ,mikor bezárta az ajtót , komolyan rám nézett :
- Meg vagy örülve ? Miért nem vagy a suliban ? - szinte ordított , de én csak elfordítottam a fejem , és a kávézóra emeltem figyelmem.

-Ezt én is kérdezhetném - vissza emeltem a tekintetem , smaragd zöld szemére . mindig is irigy voltam azokra a szemekre

- Elmaradtak az órák , mivel az alsósok kirándulni mentek . Hogy igazságos legyen csak az elsö órát tartottuk meg -  válaszolt , majd elnézett a vállam fölött . Én is oda fordultam , az igazgató jött erre fele . Sakura hirtelen megrántotta a kezem és elhúzott .

- Ha itt talál , tényleg véged .Tudja hogy lógsz - rohantunk , majd befordultunk egy utcán , majd egy másikon . Megérkeztünk a házához . Bementünk. Hozott két bögre teát és leültünk .

- Na szóval ... mit is kerestél te a könyvtárban - kérdezte . Mit tudtam tenni elmondtam neki mindent : a rózsát , a naplót és a könyvtárat . Szegényem , majd összeesett , Sasuke mindig jobban kedvelt engem mint őt , pedig nagyon próbálkozott , viszont én is csak titkon szerettem , de azért néha megpróbáltam és végül beleszerettem , akkor már késő volt mást szeretett , de Sakura akkor is engem okolt . És mindig csodálkozott azon : miért egy ilyen szörnyet szeret?

- Menj el - suttogta , tágra nyíltak vörös szemeim . Majd ordított -MENJ EL !- ezen a ponton már sírt , életemben először sajnáltam . De megtettem neki ezt a dolgot . Ahogy kimentem utánam kiáltott :

- A kő kapunál edzik - mondta majd oda indultam , kezdett esteledni , imádtam este sétálni . De most mégis inkább a félelem járta át testem . Közeledtem a kapu felé . Ez nem volt egy igazi "kapu" valójában csak egy kőkorszaki kőhalom , de mégis egy kapura emlékeztetett . Már messziről láttam valaki van ott . De ahogy még közelebb értem ,felfedeztem hogy nincs egyedül , megbújtam egy bokor mögött . Fenn volt a hold , tehát mindent láttam . Sasuke volt az és ...Itachi . Mentem volna segíteni neki , de a lábaim Itachi láttán ... leblokkoltak , és újra eszembe jutott az a bizonyos cikk . Harcoltak pár percig és én még mindig dermedten figyeltem . Még nem történt ilyen . És ekkor , Itachi eltalálta Sasukét . Éreztem ahogy megáll bennem az ütő , hogy egy könnycsepp folyik le arcomon , és tehetetlen vagyok , még levegőt se kaptam . Ekkor Itachi felemelte öccsét és kardját szívébe döfte , és ott hagyta . Ekkor tértem észhez és rohantam , majdnem orra estem közben , mivel könnyeim elhomályosították látásom . Majd a kihűlő testmellé térdeltem és keservesen sírtam , gyorsan kézjeleket formáltam , egy gyógyító jutsut alkalmaztam , de hiába volt minden erőlködés . Csak bámultam a nagy áthatoló sebet , ömlött a vér belőle , és akkor :

-Zo...e - hallottam reszkető hangját . Felemeltem fejét , és tovább könnyeztem 

-Sajnálom - alig tudtam szóhoz jutni . A kezeim közt fog meghalni és nem tehetek semmit .

-Szeretlek ... mindig téged szerettelek ... csak irigye akartalak tenni - majd egy utolsó , édes csókot lehelt számra . Feje vissza esik karjaimba . Szív nem dobban tovább , a szavak elhalnak . Többé nem érez fájdalmat édes kedvesem ...

Egy megmagyarázhatatlan ajándék

Mint mindig ültem magányosan a szobám mélyén . Most is körbe vett a füstölöm , erős , rózsa illatú fellege .  Tudomást sem vettem a , már-már bűzös , szagról , csak egy dologra figyeltem : az én megbízható naplómra. Szép bársony borítású, tele írt könyvecske , egy kulccsal ... és ezt senki nem tudta feltörni. Éppen életem gyöngyszeméről írtam , szerelmemről ... szenvedek , nem sejt semmit ... tudatlan és figyelmetlen . Gyötör a kín , amiért nem tudom elmondani neki , mert ott van "A kedvese" , aki nem enged hozzá szabad utat. Megigéző barna szeme mindennap eszembe jut ... gyönyörű . De az álom véget ér : 7:30 , csörög az óra , indulnom kell . Vissza zárom minden titkom könyvét , és elrejtem fiókom végében . Megérkeztem : Nagy fehér épület , előtte a sok gyerek mind nevet ... de én csak "őt" keresem , tekintetem nem találja .Rohanok , szívem kalapál , merre jár ? Bele halok ha nem látom ! 

- Beteget jelentett - közölték velem . Elcsendül a világ , nem hallatszik nevetés ,se szó . Halkan nyikorog a bejárat , özönlenek az emberek , de "ő" nincs köztük . Záporként esnek könnyeim a földre , majd én is össze rogyok . Pár másodperc és rendbe jöttem , de még mindig sajgott a szívem . 

Haza estem , könnyeimmel küszködve. Levettem nyakamból a kulcsot , elővettem kis könyvem , felnyitottam ahol abba hagytam , de nagy meglepődés ért : Rózsa hevert a lapon, a szára pontosan a nevétől futott . Felvettem , megszagoltam ,pont olyan illata volt mint "neki" . Csak mosolyogtam és bele suttogtam a szoba csendjébe :

- Sasuke ...