Visszatérő rémálmok

Nem tudom meddig feküdt a kezemben , de a sírás álomba nyomott. Álmodtam...nem emlékszem sokra csak képekre :

A hatalmas semmiben álltam , fehér volt minden mint a havas karácsony . Ahogy végig tapogattam magamon rájöttem hogy nem a ruhámba vagyok : egy fehér miniszoknya volt rajtam , körülbelül a combom közepéig ért , feszült de mégsem szorított . Furán éreztem magam mivel a hajam nem a megszokott két copfban lógott , hanem ki volt engedve , ami meglehetősen zavart . Egy ideig csak álltam és bámészkodtam . Majd mintha valaki megfogott volna és vitt volna az ölében , de senki nem tartott a kezében, orromat megcsapta a jácint és kamilla illat keveréke . Jól éreztem magam . Nem voltak korlátok , elengedtem magam , átadtam magam rejtélyes hordozómnak. Nem éreztem ilyet világ életemben .De ahogy vitt az "alak" egyre sötétebb lett és aggódtam .  Elkezdtem kapálózni de nem engedett , mentünk vagy fél percet és végül beértünk a teljes sötétségbe ,elmúltak a fények, illatok . Óvatosan lefektetett , felültem és körbe néztem semmi különleges nem volt : csak a fekete vakság .Hirtelen egy nagy vakító gömb volt a fejem felett  a hold volt az .  Ekkor egy ninja állót  elő : ezüstös haja a földet verte  , egy lila szalaggal volt megkötve a haja végénél .Egy rövid szabású Yukita volt rajta , az ujja volt  vagy egy méter , fekete egybe részes ruha alap volt alatta , fa papucs volt rajta , a bal combján egy fásli volt , a jobb lábán egy sárkány futott felfele . Az arcát eltakarta a ruha alap . Egy Damil volt a kezéhez kötve , azon shurikenek és kunaik lógtak . Mesésen szép volt , de mégis féltem tőle . Ekkor megrántotta a kezét és a Kunaik felém röpültek , szaltóztam egyet , hátra nyúltam az enyémért a far zsebembe de mivel a fehér szoknya volt rajtam védekezni tudtam csak . Pár perc múlva már nem álltam nagyon a lábamon , de nem voltam sebes . Ekkor megint röpültek a Kunaik , az eggyik megvágta az arcom . És a ninja eltűnt .

Legközelebb a szobámban ébredtem fel , minden ugyan úgy volt mint ahogy hagytam . Csak egy papír fecni hevert az asztalon , ez állt benne : Temetés 17:10 .

Minden eszembe jutott olvasás közben . Sírva gondoltam vissza utolsó édes csókjára   

                                                         Elindultam a temetésre , út közben elgondolkodtam : ki lesz az új társ , és ki lehetett az a ninja ?
77 szál rózsa sírján , 100 könnycsepp nyugosztalja hát , kedves ember , nemes lélek , nyugtassa édes egyetlenem. Ezt az eseményt eső követte , de mégis mindenki rendületlenül állt , emlékére eme embernek .
Eközben , egy fekete esernyő alatt  , egy lány lépte át Konoha határát . Ezüst frufruja alatt egy mosoly kerekedett . 
Temetés után Kakashi-sensei gyűlést hirdetett , egy kicsit se izgatott hogy ki lesz , a temetés elvette kedvemet . Valamit motyogott magának , forgatta a tollát és figyelte az ajtót . Érdekes látvány volt , magam elé bámultam körbe néztem a nagy teremben ami kongott a szomorú csöndtől ... a bal oldalamon ült Sakura , viszont a jobbam üres volt , és ez bosszantott . Ekkor nagy sóhajtás törte meg a termet .
- Lányok ... a baleset után lefokoztak , hogy genineket tanítsak - Tágra nyíltak a szemeim , "lefokozni , és kit kapunk ... ez nem lehet új mester és csapattársat kapunk?" gondoltam , persze Kakashi folytatta - Persze , azt is mondta Tsunade-sama hogy néhány veszélyes küldetésre elkísérhetlek bennetek , de .... nem én felelek értetek , nos és az új tag is itt van ... Kérlek gyere be! - Nem hallottam mást , csak az egyre gyorsabb szív dobbanásim ... nyílt az ajtó és egy 19 körüli ezüst hajú lány jött be , fehér térdig érő kabátja volt párosítva egy térd alá érő barna csizmával , egy koptatott farmer volt rajta , be volt tűrve a csizmába a gatyája . Zöld szeme volt , hasonló volt Sakuráéhoz , de egy kicsit sötétebb volt , mégis sokkal több szeretet és melegség áradt belőle .
- Konichiwa - szólt a lány , és meghajolt : kecses volt és illedelmes "klassz , még egy Sakura" és elnéztem balra , Sakura viszonozta a mosolyt , aztán egy kicsit vissza vett a mosolyból , visszanéztem ... a lány sejtően mosolygott , én csak bambultam tovább , majd lekaptam a tekintetem , visszanéztem az üres székre ,majd Kakashi-senseiére , hiányozni fog . A lány folytatta
- Nao Yasui vagyok , 19 éves vagyok , örülök hogy megismerhetlek bennetek - mosolygott lágyan - Na várjál ... - váltottam komolyra , szegényre nagyon ráijeszthettem , mivel lefagyott a mosoly az arcáról - és ki lesz a mesterünk ?- vontam kérdőre ... meg is jött a válasz  Kakashitol 
-Nao lesz az - Sakurával ledöbbentünk , én nem mutattam ki de belül ordíthattam volna " hogy engedhetik , hisz csak Chuninn" - Nos ez a helyed mától - Kakashi kiment , szinte húzta magát - Viszlát lányok .
Nao leült és bemutatkoztunk ... látta rajtam hogy mit szólok az egészhez . Sakura az ismerkedés után elment elintézni pár dolgot ... mi ott maradtunk a teremben . Nagyon elszomorítottam hogy nem fogadtam el , de mit tehet egy ember aki csak a végén jön rá hogy elötte volt élete szerelme , és elveszíti .
- Sajnálom Sasukét , de nem az én hibám - próbált észhez téríteni , de én még mindig a plafont bámultam - Meg próbálhatnál kedvelni .
- Eredménye nem lesz - Felálltam és kimentem a nagy , fehérre festett teremből . Még utoljára vissza néztem , de nem volt több kérdés ...