Folytatás

 Váratlan visszalépés 

Másnap boldogabban vettem kezembe naplóm , rózsa vázában , még érezhető volt kellemes illata . De akkor is rosszul éreztem magam , éreztem hogy figyel , és mégis hogyan tudta feltörni könyvem ? És hogyan jutott be a szobámba ?Ez az eset nem hagyott nyugodni . A szoba csendjét megtörte órám sipító jelzés , most viszont a falnak vetődve hallgatott el. Határozottan is tudtam , ezt nem hagyhatom annyiban , így hát gyorsan firkantottam a naplómba és elrejtettem . Bezártam a lakás minden szegletét és elindultam . Elhaladtam a nagy , fehér épület előtt , a hideg rázott ... szedtem lábam szaporán nehogy észre vegyenek hogy nem órán vagyok . A reggeli harmat itt-ott még meglátszott a füvön , harangoztak a templomban . A templom mellet volt a temető , utána a könyvtár ... oda tartottam .  Át vágtam a sírok közt , úgy gyorsabb az út. Holló szált fejem felett , babonás vagyok ezért inkább futottam. Megérkeztem , kifújtam a levegőt , fejemre húztam  csuklyám. Pechemre a könyvtáros németet tanít , de vállaltam a kockázatot . Bementem , minden szempár rám szegeződött , de nem törődve a Misztikus részlegre mentem . Abból a helyiségből pedig nyílt a Városi Legendák részlege . Felkutattam az "U" mint Uciha , legendákat és leültem . Ezt a cikket találtam :

1993 okt. 10. Szörnyű merénylet tört ki az Uciha klánban .Itachi Uciha megölte családját csak öccsét, 

Sasuke Ucihát hagyta életben . Rejtélyes okokból . Itachi tette után csatlakozott az Akatsuki néven számon tartott bűnöző ninjákhoz. Az indok amiért Itachi megölte klánját : Csak ezen az úton szerezhető meg a Mangekyo Sharingan : ha megölöd a legjobb barátod.

Ezen a ponton nem voltam képes tovább olvasni . Egy villám gyors mozdulattal becsuktam a könyvet és vissza tettem a helyére .Erről Sasuke soha nem beszélt , pedig a csapat társam , de azért Sakura is szólhatott volna . De már úgy is tudom , csöndben próbáltam távozni , már az ajtónál voltam nyomtam volna a kilincset amikor :
-Úgy mindent vissza tettél ... Zoe - csengett a nevemtől a terem , pedig épp hogy suttogta . Éreztem hogy izzadok , már remegtem amikor újabb hang hallatszott .

- Hát persze Kurenai-sama - Ismerős volt a hang , a terem másik végéből jött . Még ahhoz se volt erőm hogy megforduljak , de amikor hallottam hogy közeledik...újra fagyos volt a testem és ellazultam és megfordultam , és a személyhez vágtam egy flegma mosolyt , rózsaszín haján táncoltak a nap sugarak . Majd mindketten kimentünk az épületből ,mikor bezárta az ajtót , komolyan rám nézett :
- Meg vagy örülve ? Miért nem vagy a suliban ? - szinte ordított , de én csak elfordítottam a fejem , és a kávézóra emeltem figyelmem.

-Ezt én is kérdezhetném - vissza emeltem a tekintetem , smaragd zöld szemére . mindig is irigy voltam azokra a szemekre

- Elmaradtak az órák , mivel az alsósok kirándulni mentek . Hogy igazságos legyen csak az elsö órát tartottuk meg -  válaszolt , majd elnézett a vállam fölött . Én is oda fordultam , az igazgató jött erre fele . Sakura hirtelen megrántotta a kezem és elhúzott .

- Ha itt talál , tényleg véged .Tudja hogy lógsz - rohantunk , majd befordultunk egy utcán , majd egy másikon . Megérkeztünk a házához . Bementünk. Hozott két bögre teát és leültünk .

- Na szóval ... mit is kerestél te a könyvtárban - kérdezte . Mit tudtam tenni elmondtam neki mindent : a rózsát , a naplót és a könyvtárat . Szegényem , majd összeesett , Sasuke mindig jobban kedvelt engem mint őt , pedig nagyon próbálkozott , viszont én is csak titkon szerettem , de azért néha megpróbáltam és végül beleszerettem , akkor már késő volt mást szeretett , de Sakura akkor is engem okolt . És mindig csodálkozott azon : miért egy ilyen szörnyet szeret?

- Menj el - suttogta , tágra nyíltak vörös szemeim . Majd ordított -MENJ EL !- ezen a ponton már sírt , életemben először sajnáltam . De megtettem neki ezt a dolgot . Ahogy kimentem utánam kiáltott :

- A kő kapunál edzik - mondta majd oda indultam , kezdett esteledni , imádtam este sétálni . De most mégis inkább a félelem járta át testem . Közeledtem a kapu felé . Ez nem volt egy igazi "kapu" valójában csak egy kőkorszaki kőhalom , de mégis egy kapura emlékeztetett . Már messziről láttam valaki van ott . De ahogy még közelebb értem ,felfedeztem hogy nincs egyedül , megbújtam egy bokor mögött . Fenn volt a hold , tehát mindent láttam . Sasuke volt az és ...Itachi . Mentem volna segíteni neki , de a lábaim Itachi láttán ... leblokkoltak , és újra eszembe jutott az a bizonyos cikk . Harcoltak pár percig és én még mindig dermedten figyeltem . Még nem történt ilyen . És ekkor , Itachi eltalálta Sasukét . Éreztem ahogy megáll bennem az ütő , hogy egy könnycsepp folyik le arcomon , és tehetetlen vagyok , még levegőt se kaptam . Ekkor Itachi felemelte öccsét és kardját szívébe döfte , és ott hagyta . Ekkor tértem észhez és rohantam , majdnem orra estem közben , mivel könnyeim elhomályosították látásom . Majd a kihűlő testmellé térdeltem és keservesen sírtam , gyorsan kézjeleket formáltam , egy gyógyító jutsut alkalmaztam , de hiába volt minden erőlködés . Csak bámultam a nagy áthatoló sebet , ömlött a vér belőle , és akkor :

-Zo...e - hallottam reszkető hangját . Felemeltem fejét , és tovább könnyeztem 

-Sajnálom - alig tudtam szóhoz jutni . A kezeim közt fog meghalni és nem tehetek semmit .

-Szeretlek ... mindig téged szerettelek ... csak irigye akartalak tenni - majd egy utolsó , édes csókot lehelt számra . Feje vissza esik karjaimba . Szív nem dobban tovább , a szavak elhalnak . Többé nem érez fájdalmat édes kedvesem ...