Beszélni nehéz, ezért csak írok, Remélem, olvasod e levelet, Torkomban gombóc, szólni nem bírok, Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

2009. november 1., vasárnap


...Tudni és elveszíteni...

Átléptem a nagy ajtón ... behunytam a szemem , nagy zaj volt .... kocsik , emberek , állatok . Kinyitottam a szemem , egy utcán találtam magam ... mindent szürkeség fedett , az emberek is szürkék voltak ... mint egy régi filmben , utáltam ezt a környezetet . Elindultam az utcán , egy kirakatnak az ablaknál felkaptam a fejem , ránéztem a tükörképemre szürke voltam ... de a szemem szivárványos volt . Játszott benne a szín világ. Hirtelen a túloldalon láttam meg egy fiút ... aki
- Sasuke ? - igen ő volt az ... éj fekete szem ... egy utca választott el tőle . Átrohantam az úttesten , az utolsó emlékem egy nagy villanás volt majd azt éreztem hogy vetődők .... valaki fog , meleg testével repülök , majd egy nagy puffanással földet értünk és elájultam . Arra ébredtem hogy gurul egy deszka ... gyorsan föl huppantam . Meglepődtem , egy deszkás parkban ébredtem , szürke volt úgyszintén minden . Sasuke ült mellettem , megakartam kérdezni mi történt amikor közbe vágott .

- Át akartál rohanni a túloldalra , egy kocsi majdnem elgázolt de ellöktelek és belerepültünk a pocsolyába .
- é-értem ... - egy kicsit megilletődtem , bár elég sok időt töltöttünk együtt ahhoz hogy ismerjen ...
- Hol is vagyok ? - vakartam meg a fejem , fájt . Az ütést is érzem még .
- A mennyországban - Körül néztem ,először hülyeségnek tűnt ... mivel minden olyan volt mint máshol... csak hogy mindenki a "régi film" stílust követi . Mindig is úgy képzeltem hogy egy nagy fehér táj az egész ... de ez inkább pokolnak tűnt .
- Érdekes hely ... biztos hogy nem a pokol ?- néztem rá kérdően .

- Nem , ez a mennyország - ekkor egy kicsit jobban megnéztem a környéket ... sehol egy grafiti , minden szimmetrikus és szép volt . A levegő friss volt , fújt ... nem volt erős , kellemes volt
- Hiányzol - néztem le a földre , erre ő átölelt ... hiányzott ez az érzés 
-Te is - ezen a két szón könnybe lábadt a szemem . Lehulltak , még láttam őket zuhanni amikor hirtelen üveggolyóvá váltak ...  ezen annyira boldog lettem hogy elálltak a könnyeim gyorsan folyó patakjai . Már nem ölelt tovább , újra csak ültünk ...
- Mond meg Sakurának hogy vele is jó volt ... 
- Megmondom -elmosolyodtam , azok a szemek : üresek mégis nekem annyit mondanak és mégse tudtam rájuk vigyázni 
- És én hogy kerülök ide ? 
- Én hoztalak ide ... mert szeretlek . De nem tarthatlak itt örökre . - erőltettem egy gyenge mosolyt az arcomra de a fájdalom amit akkor érzetem , nem bírta azt a kis mosolyt se . Felnéztem , láttam a napot , fehér volt ... 
- És most mi történik odalent ? 
- Megnézzük ? - megfogta a kezem és egy nagy kupolás házba vezetett ... hatalmas kerek aula volt . A közepén egy teleport féleség ... nagy világító lapos kör ... a falakon rózsa futott végig . Oda vezetett a kapuhoz ... beléptünk . Újra az én világomba voltunk lebegtünk , nem vett észre senki . Egy kórteremben voltunk ... a gépek fülsüketítően sípoltak az orvosok ordibáltak 
- EKG-t gyorsan leáll a szíve ! - de nem használt , nem értettem semmit . Sasuke csak állt csöndeben , közelebb mentem a műtő asztalhoz ... egy perc levegő nélkül telt el . Én feküdtem ott . Vissza néztem a fiúra ... megint sírtam ... kirepültem a folyosóra . Nao és Sakura sírtak egymás vállán , összeszorult a szívem . Hangosan sírtak , szinte ordítottak . Éreztem ... fájdalom . Vissza mentem a terembe ahol Sasuke csak bambult . Megfogtam és vissza mentünk a nagy terembe . 
- Vissza kell mennem - megöleltem ... vagy én vagy ő ... az élet nekem többet ér. De ha szerelmem utoljára láthatom . Egy hajtincset csippentettem le és a kezébe adtam ..
- Sasuke ... én is szeretlek , és megesküdöm hogy szeretni foglak a síron túl is - kis mosolyt csaltam arcára , ő pedig az enyémre és egy csókot nyomott ajkaimra . Majd megbökte a homlokom és elbúcsúzott és én a műtőben ébredtem újra . Felültem és elüldöztem a kábaságot ... majd hallottam hogy nyílt az ajtó , oda fordítottam a fejem . Nao és Sakura nézet rám ... Nao hozzám futott és átkarolta a nyakam , én csak mosolyogtam . Sakura is sírt , de nem a szomorúságtól . Benyúltam a zsebembe ... valami volt benne 
- egy üveggolyó ? - lepödtem meg . Viszont értettem . Kínéztem az ablakon "Ha az életet egy színes szemmel szemléled , mindenn a szebb oldalát mutatja"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése