Nem vártam boldog reggelt mivel tudtam hogy a ninja rémiszteni fog . De akkor is haza értem nagy nehezen . Felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és behúztam a sötétítőt , most viszont a párnám alatt egy Kunaival aludtam el ... a ninja miatt . Újra azt álmodtam : A fehér semmi , viszont most farmerben voltam és annak zsebében egy kunai várakozott hogy használjam , az árny , sötétedés ... És újra ott volt a ninja , nyúltam a kunaimért de az árny kivette a zsebemből . Megint csak védekeztem , és akkor megint eltalált és lehunytam a szemem . Madár csicsergett , nem tudtam mi történt de ahogy meghallottam a hangot felpattantam . Még mindig sötét volt , oda fordultam az órámhoz , 05:00 volt
- Rohadék - Bele vertem egyet a párnámba , de nem éreztem semmi keményet - Mi , hol van ? - Eltűnt a kunaim , párnám alatt nem volt .Se az ágy környékén .Na mindegy , Szentségeltem egy darabig majd elhúztam a függönyt . Még aludt a város ... gyönyörű volt a vörös rónaság . Nem volt kedvem vissza feküdni , tehát lementem . Ittam egy bögre kávét , előttem volt egy kockás lap , gondoltam rajzolgatok ... ki is alakult valami kép . Egy fekvő férfi , a kismadár aki megmentett szörnyű álmomtól és még pár marhaság . Felmentem .Reggeli forró zuhany , ez kell nekem . Érezni a cseresznye illatú édes fürdő krémemnek ... meg törölköztem majd belenéztem a tükörbe , milyen rég volt ... akkor még nem volt üveges a szemem , szépen csillogott benne a szeretet fénye , boldog , szeleburdi kislány voltam ... de szüleim halála után , ellöktem magamtól az embereket .
- He ... régvolt - csak vágtam egy gúny mosolyt és felöltöztem : a szürke farmerom és a kedvenc pulcsimat , ez volt az utolsó ajándékom tőlük . Fekete színű csuklyás . Leültem az ablakom elé , bámultam ki az utcára... a város már ébredezett . Ekkor fel jött a nap vörös tányérja , a hold pedig eltűnt a horizontról . Minden gyönyörű volt : a harmat táncot járt a zöldellő pázsiton , a házak gyönyörűen festettek . A zsebemből kivettem a kockás lapot , repülőt hajtottam belőle , majd kidobtam az ablakon . Messze repült , végül elvesztettem , nem tudtam követni irányát. Meg csörrent a telefonom ,sms-em jött Sakurátol : " Ma a pályán edzés 06:30-kor , NE KÉSS !!!" . Dühösen neki vágtam a falnak a telefonom . Már amióta egy csapatban vagyunk parancsolni akar . Felkaptam a táskám és elindultam , de nem a pályára , hanem a közeli folyóhoz : neki dőltem a korlátnak és figyeltem a tükör képem . Szomorúan, magányosan , egyedül ... mégis jól éreztem magam . Hallgattam a valami dallamot , a közelben egy furulyás játszott , kristály tisztán hallottam , behunytam a szemem . Valaki a kezét a vállamra tette , én annyira belemerültem a dalba hogy beleugrottam a jég hideg vízbe . Fel úsztam a felszínre
- Melyik állat ijesztett rám ?! - Ordítottam rá ... Naora és Sakurára . Sakura csak állt , szemöldöke felolt vonva , Nao viszont csípőre tett kézzel állt a parton . Én elfordítottam a fejem és csücsörítettem . November felé elég hideg a víz , tehát nem cicóztam , kiúsztam a partra : nem érdekelt ha leakart tolni . Felértem és kezdte is :
- Mit képzelsz magadról ?! Tudod nem így szeretném letudni a dolgot , de ha ez jobban tetszik , lehetek kemény is ! Nem szeretem ha semmibe vesznek , én megpróbáltam - és csak mondta , mondta . Én meg már annyira untam hogy csak bedugtam a fülembe az mp4 lejátszom , szerencsére nem esett semmi baja . De a kedves "oktató" elővett egy kunait és elvágta a zsinórt , ekkor viszont kitört a háború :
- Héé , meg vagy örülve ?! - kérdeztem , úgy hogy majdnem az egész utca hallotta .
- Ezt én is kérdezhetem , hogy vagy képes átnézni csak így rajtam ? - kiabálta
- Így , nem érdekel az üres dumád ! - most már én is kiabáltam
- Hát pedig így megtanulod hogy az élet nem egy játék ahol azt teszel amit akarsz!
- Az én világomban igen és senki nem hívott úgyhogy el is tűnhetsz - elegem volt ezért elfutottam persze nem hagyta annyiban . Még előtte beértem és magamra zártam az ajtót . Végre egyedül nem tudtak bejönni .
- Sakura menj haza, én beszélek vele - fordult Nao Sakurához .
-Rendben - és elment . Nao kifújta a levegőt és csöndben mondott valamit .
- Miért akarsz ellökni ? - Hallottam ahogy könnyeivel küzd .
- Mert ... félek hogy - De itt elcsuklott a hangom , nem volt tovább nekidőlve az ajtónak lecsúsztam a földre . Kezembe temettem arcom .
- Elveszitesz ?- fejezte be , és ő is lecsuszott . Egy kicsit elemeltem fejem és az ajtó felé forditottam . Folytatta - Deidara és Sasori ölte meg ... - nem fejezte be , de értettem ... már ő is sírt , viszont nem az ajtónak támaszkodott . Résre nyitottam az atót . Sírt , arcát eltakarta csillogó , ezüstös haja . Legúgoltam és megöleltem . Elmúlt minden fájdalom , csak az a szerető ölelés emléke maradt emléknek napombol ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése